Üdvözlöm a képözönben nálam kikötött szemeidet, kedves Látogató!

Verrasztó Tibor vagyok. Kamaszkorom óta foglalkozom művészettel; néha szavakkal színezek, néha pedig a színekre szavazok. Verseket és prózát írok, ha pedig valamit képtelen vagyok leírni, akkor mandalát festek. De nem tartom magamat sem költőnek, sem írónak, sem pedig festőnek. Úgy érzem, leginkább szabadulóművész vagyok, hiszen igyekszem minden pillanatomtól megszabadulni, amelyik nem ihletett. Bár szeretem a látogatókat, mégis inkább látni szeretnék, és téged is erre biztatlak. Mert ha felvirrad homlokunkon a rózsaablak, az minden látványt átlelkesít. És vajon ki nem vágyik erre?

Sri Yantra új szemmel

Sri Yantra új szemmel
Sejtjeimnek boldogsága

-Felnyíló zsoltár-szirmok-


Szembogarad tátogat rám;
setét lep most környül, Atyám.
Mocsokságnak miljom férge
szűmhöz ugyan sosem fére,
mert prizmája fényednek,
és zengője nevednek
nem lesz étek ezeknek.

Szívburkomat erősíted,
mint imát a derűs ihlet,
úgy, hogy neved aurája
átjár, ha gondolok rája,
hogy miképpen szólottál,
és miképpen szállottál
poklokra, hol nincs oltár.

Testem templomába várlak,
hol imákból szent oltárat
építgetek jöttödig és
dicsőséggel telvén belépsz
szívem éter-ajtaján.
Üdv kering erem falán
boldogságom hajnalán.

Sejtjeimnek boldogsága
szerveimet általjárja.
Hangok üdve zengi magát
lényemben, és képek sokát
megdicsőülni látom,
míg életem-halálom
egy magházban találom.

Sorsom gyümölcse megérik
benső Napomtól, mely fénylik,
legyen künn bármilyen borús.
Éteri szirmokba borulsz,
bár gyümölcs vagy, életem.
Termés virágot terem.
Mondd, mikor jössz, Istenem?



Nincsenek megjegyzések: