Üdvözlöm a képözönben nálam kikötött szemeidet, kedves Látogató!

Verrasztó Tibor vagyok. Kamaszkorom óta foglalkozom művészettel; néha szavakkal színezek, néha pedig a színekre szavazok. Verseket és prózát írok, ha pedig valamit képtelen vagyok leírni, akkor mandalát festek. De nem tartom magamat sem költőnek, sem írónak, sem pedig festőnek. Úgy érzem, leginkább szabadulóművész vagyok, hiszen igyekszem minden pillanatomtól megszabadulni, amelyik nem ihletett. Bár szeretem a látogatókat, mégis inkább látni szeretnék, és téged is erre biztatlak. Mert ha felvirrad homlokunkon a rózsaablak, az minden látványt átlelkesít. És vajon ki nem vágyik erre?

Sri Yantra új szemmel

Sri Yantra új szemmel
Éteri Szó

-Felnyíló zsoltár-szirmok-


Lakást veszen bennem a Nap,
sugárimban mosakszanak,
akik a fény-tengert értik.
Gázolnak szívemben térdig,
és frissülnek, mint illat,
ha a virág kinyithat
sugárgyűjtő szép szirmat.

Éteri Szó ragyog fönnen,
kit hallanak egyre többen,
és tőle úgy virulnak, mint
gondolat, mely Istent tapint.
Szó üdve lésznek ígyen,
és árad majd szelíden
benső Napjukból minden.

Ekképp napozván által a
földi szférában számtalan
testvérét, egyre istenibb
magasságokba engedik
az embert, és szárnysegéd
nélkül látja Istenét,
ki csendjével is tanít.

Majd rímként csendülnek össze,
és nem lesz értelme köztes
létről sem beszélni többé,
mert illatoz már örökké
nékik a rózsaablak,
min által beláthatnak
oda, hol titkok laknak.

Éteri szirmok illata,
valóság tiszta párlata!
Ó, Istenem, mikor vetülsz
lényemre? Mikor teljesül
sorsom vágya? Mondd, mikor?
Szavam feléd fuldokol.

Nélküled minden pokol.




Nincsenek megjegyzések: